6. Fejezet - Magány

Sziasztok Drágáim!

Mint látjátok, végre-valahára visszatértem ebe a világba, és újra alkotok.

Most ehhez a részhez nem volt alkalmam képeket csatolni, de amint tudom, pótolom a hiányosságot!

Köszönöm, hogy kiálltok mellettem! ♥

Puszillak Titeket,

Adriana

Fernando

Madrid

Amikor az utolsó költöztető kamion is elhajt a hatalmas telken húzódó, madridi ház elől, a Nap vidámságra hívogató sugaraival próbál életet lehelni a mediterrán otthon falai közé. Ám a nappali sötétbarna bőrkanapéján helyet foglaló spanyol férfi csöndessége és mélabús, csokoládészín tekintete nem a boldogságról és az örömről árulkodik, amiért visszaköltözött szülőhazájának fővárosába. A hatalmas metropolisz Fernando számára csupán egy a sok közül, semmilyen jelentéssel nem bírnak számára a sajátos műemlékek, a sok száz éves történelmi múlt, a saját népéhez kapcsolódó felfedezések. A focista számára ez a város is pont olyan, mint amilyen Európa, vagy a világ többi országában is sok másik.

A férfit rosszkedvének okából, a magányos merengéséből egy csilingelő, magasan csengő, női hang rántja ki. Kelletlenségét leplezendő, apró mosolyt erőltet arcára, majd Fernando a hosszú lépcsőn lefelé lépkedő feleségére pillant.

A fiatal, spanyol modell, Madison most is elbűvölően szép nap barnította, bársonyosan puha bőrével, hosszú, lágy hullámokba göndörített, sötét hajával, s igézően világító, olyankor szinte már rideg kék tekintetével.

– Drágám, ne vár este, a csajokkal megünnepeljük, hogy hazajöttünk. – mosolyodik el a nő szélesen, majd hosszú, kecses lábait egymás elé helyezve lépked a férjéhez, majd lehajolva hozzá, rövidke csókot nyom annak ajkaira.

A férfi szótlanul követi végig tekintetével a nő útját az előszobáig, ahol még a spanyol szépség egy utolsó köszönés után becsukja maga mögött a kétszárnyú, színezett üveggel díszített bejárati ajtót. Fernando gondolataiba merülve vizslatja az ajtó szépen megmunkált üvegén megtörő napsugarak útját, amint azok megszínezve vetülnek az előtér világos márványpadlójára. A focista elméjében több emlékkép is felsejlik, ahogyan rájön, mi nem volt rendben a feleségével ezen a délutánon. A fiatal nő egy ritkán használt, értékes parfümöt fújt kecsesen kiemelkedő kulcscsontjára, s ez a férfit rossz érzések hadával árasztja el. Madison ezt az illatot elő sem vette, amikor a focistával Milánóba költöztek. Egyszer sem érezte a spanyol férfi, hogy a modell ezzel az illattal koronázta volna meg szépségét, ha valamilyen fontos alkalomra készültek. Sőt, talán még az üvegét sem látta még ennek a parfümnek. De a spanyol nő újra ezért az illatért nyúlt, mindjárt az első napokban, amikor visszatértek a napfény városába a gyönyörű, ám ismeretlen Olaszország után.

Lemondóan sóhajt fel, próbálva rábírni gondolatait arra, hogy a legegyszerűbb magyarázatot fogadja el elméje, amit kitalálni tudott. A felesége biztosan az egyik barátnőjétől kapta ajándékba a finom illatú, kissé már kihívóan csábító esszenciát, s most azért használja ezt.

A férfi feláll, sötét farmerének zsebébe rejti kezeit, majd az előszobából jobbra nyíló tágas, világos konyhába megy. Csöndességbe burkolódzva pillant ki a ház elé. Azonnal megnyugszik, amikor látja, hogy valóban otthon van. A barnás színeket öltött térkővel kirakott út, amely a ház elől egészen a kicsit távolabb húzódó kőkerítésbe épített, kovácsoltvas kapuig húzódik, most üresen áll, már nem parkol a ház előtt feleségének hófehér Jaguárja. Kicsit odébb, az üdén zöld pázsiton rózsabokrok és narancsfák állnak, míg ahogy a férfi az étkezőnek berendezett helyiségen keresztül újra a nagy nappaliba lépked, tekintete a hátsókertre esik.

A tágas kert közepén nagy, feszített víztükrű medence áll, mellette fából készült napágyak sorakoznak, s a jóval alacsonyabb kőfal mögött már a spanyol főváros lélegzetelállító panorámája húzódik. A férfi hanyagul dől neki az egyik kinyitott erkélyajtó fakeretének, majd hunyorogva a napsütéstől, a távolba mered.

Gondolatai most a régi időkbe nyúlnak vissza. Mindössze néhány éve hagyta itt a szülőhazáját, hogy Angliában játszhasson, majd később olasz színekben, most mégis megnyugodhatott, hiszen Milánóból hazatérhetett. Ha a város nem is jelentett számára túl sokat, közvetve a spanyol létének egy apró darabja volt, és ez melegséggel töltötte el, akárhányszor a spanyol Nap sugarai alá léphetett.

Mélyet sóhajtva löki el magát a kitárt erkélyajtótól, majd a fedett teraszra lép ki. Tornacipőjében is érzi, mennyire felmelegedett a nap folyamán a tetővel árnyékolt terasz faparkettás padlója, amíg a napsugarak elérték a déli fekvésű épület ezen részeit. Visszatérnek a kellemes, régi emlékei, ahogy leül a teraszról lefelé vezető lépcső alsó fokaira, s lábait kinyújtva a puha fűben pihenteti. Hosszú évekig tett így minden reggel, amikor volt ideje meginni egy finom kávét, vagy esténként kiült a teraszra és csodálta a kivilágított fényeivel vibráló várost.

Akkor még magányos volt, de felszabadult, szabad ember. Aztán jött Madison, aki szépségével és nyitottságával elcsavarta a focista fejét, elcsábította a szeretteitől. Fernando nem volt benne biztos a kapcsolatuk elején, hogy minden jól fog elsülni, de sosem adta föl, s még a családja ellen is harcba szállt, hogy Madisonnal lehessen. Számára a spanyol nő olyan volt, mint a jófajta alkohol; elbódította, megbabonázta. A focista azonban még magának sem vallotta volna be, amit a lelke mélyén érzett, s a magányos éjszakáin sejtett. A nő nem volt sosem teljesen az övé, s akármennyire akart ez ellen tenni, mégsem tudhatta teljesen maga mellett a fiatal nőt. A kicsapongó életű modellnek fontos munkái voltak, sokszor egy három nap alatt utazott el Milánóból Los Angelesbe, hogy aztán megejtsen egy fotózást Miami tengerpartján, majd egy fontos ebédet Sydneyben. A férfi hagyta, hadd éljen a felesége, mégsem tudta úgy tiszta, nyugodt álomra hajtani a fejét, hogy közben az élete szerelmének hitt nő a világ másik felén állt modellt egy szál alsóneműben.

Aztán Fernando maga is rádöbbent, Madison mennyire önfejű és önző. A spanyol nő gyakran járt el bulizni, sokszor hívta magával a focistát is, ilyenkor a nő barátaival voltak. De ha a férfi invitálta a csapattársaival közös ebédekre, sosem ment el. Madison emellett sokkal kirobbanóbb formában köszönt el tőle néhány este, amikor eszébe sem jutott volna a spanyol focistát elhívni a baráti vacsorákra.

A férfinak pedig egyre több rossz előérzete támadt, mégsem foglalkozott vele sokat. Nem érdekelte már sok olyan dolog, amit fontosnak tartott a feleségével való megismerkedése előtt. Fernando tisztán emlékezett még arra az utolsó telefonbeszélgetésre bátyjával, amikor testvére a szemére vetette, már nem jelent neki szinte semmit a családja.

És ő igazat adott ebben.

* * *

Sienna

Madrid

Súlyos utazótáskáját felemelve a kórházi ágyról, lassú, kissé bizonytalan léptekkel indul el a kórterem ajtaja felé. Három hosszú, a fiatal nő számára idegőrlő hét telt a spanyol focista utolsó látogatása óta. A férfi azután a nap után, hogy az orvos elárulta nekik, meghalt a még igazán életre sem képes kisbabájuk, Sergiót nem látta a kórházban. Pedig a nő igazán várta élete szerelmét.

Amikor összekötötték az életüket, s férj és feleség lettek, tettek egy fogadalmat; jóban, rosszban, szegénységben, gazdagságban, egészségben, betegségben, mindig kitartanak majd egymás mellett. Az első két fogadalmukat be is tartották. Sosem aludtak el úgy egyetlen éjszaka sem a házasságuk alatt, hogy ki nem békültek volna, s a pénz sem állt közöttük akadályként. De amikor Sienna majdnem az életét vesztette az autóbalesetben és a kisbabáját is elveszítette, a spanyol férfi egyszer sem mosolygott már rá, egyszer sem ölelte meg, egyszer sem biztosította a szeretetéről.

Mély levegőt véve lép ki a madridi napfénytől csillogó, fotocellás üvegajtók között, s arcát az ég felé emelve, egy pillanatnyi örömmel, boldogsággal néz fel a kék égre. Aztán pillantása visszaesik a klinika parkolójába, ahol lazán fekete sportautójának támaszkodva ott áll a focista. Barna pillantása összefonódik a nőével, és ekkor Sienna egy leheletnyi reménnyel pislákoló szeretetfoszlányt olvas ki a tekintetéből.

Tudja, hogy amikor egy fejezet lezárul, mindig megkezdődik egy új is. A kulcs a boldogsághoz csak az, hogy mindig tartson ki, és ne adja fel, ha nehéz idők jönnek.